Nowdays: August 2013

Hello!

Nehezen köteleztem el magam, hogy ezt megírjam. Aztán a sok negatív vélemény és végül az Index kritikája annyira felcseszte az agyam, hogy döntöttem. Az I cikk írója, például szerintem a közelében nem volt a fesztiválnak, csak azt a pár mondatot olvashatta, amit a fesztiválozók a hivatalos oldalra biggyesztettek.
Azt mondják, hogy ez volt a csóró emberek Soundja. Ebben a témában teljesen egyetértek azzal, amit a KERET blog írója is megfogalmazott.

Kezdjük a péntekkel, hisz valójában ekkor érkeztünk mi, a bátyámmal Zamárdiban. Az autós kempingben pakoltunk le és 2 nappal elintéztük a családi nyaralást is. Fürödtünk, grilleztünk, illetve mindkét este elmentünk biciklivel megnézni, hogy hogy állnak a színpadok. Bence ukulelén még gyorsban megtanult egy Paramore számot, mert a Somewhere over the Rainbow már az idegeinkre ment. Szombaton este már úgy be voltam parázva, hogy elég keményen gondolkodtam rajta, hogy nem megyek, legalábbis, nem költözök ki. Bence megnyugtatott és megbeszéltünk egy fél9-es kelést, hogy kilencre ott legyünk.

Vasárnap reggel: én már a megbeszélt időpont előtt fent voltam, őt még utána is úgy kellett keltegetni. Gyors készülés, pakolás, nekem ÖT csomagom volt, jövőre már tapasztaltabb leszek, hogy mit nem kell vinni és talán egy hálózsákot is kapok. Mázlink az volt, hogy Annie barátosném, már 8tól szobrozott a helyszínen, így valamennyi előnnyel álltunk be mellé a sorba. 10 után kettesével engedték be az embereket. Meleg volt és lassan értünk be a karszalagért, de a hangulat, az a sok lüke ember, velem ezt is felejtette. Már akkor jellemezte ezt a fesztivált valami, ami a további 3 napot, a RENGETEG NEVETÉS.

Első fesztiválozóként jött az első bakim. Felraktam magamnak a karszalagot, és mint pár percre rá kiderült, nem lett volna szabad. Jött a huza-vona. Odamentünk az átkutatós kapuhoz, ahol közölték, hogy nagy. Levágták és egy lapra ráírták a problémát, majd visszairányítottak a karszalagoshoz. Az 5 pultból, 1 azaz EGY foglakozik a hibásakkal. Ja és, ott derült ki, hogy ki kéne a lapot töltenem. Meg, ha Anna nem adja oda a Voltos karszalagokat, akkor azzal is kellett volna még egy kört futni. Innen is köszi a kapunál a biztonságiőrnek, akinél lerakhattuk a cuccunk! Beérkeztünk. Sátorállítás, anyuék hoztak nekem a keríítéshez kalapácsot, így könnyebben ment. Majd jött a következő röhögőgörcs. Annával kitaláltuk, hogy amíg nem érnek be a lányok átöltözünk és körbenézünk. Érkezik a kérdés: - Esztikém, mit vegyek fel? - Sortot, meg fürdőrucit .... éééééés hopp a drágának eltűnt egy zacskó nadrágja. Sírtam! Beértek a többiek, megvártuk mire állt a maradék sátor és uzsgyi a Balcsi. (Tudni kell rólam, hogy nem vagyok se strandolós, se napozós fajta, de ennyit még nem voltam benne, mint az első 2 nap) Megszáradás után ledobtuk a törcsiket meg a fölösleget és elmentünk kajáért. Rettenetes pizzát ettünk, olcsónak nem mondható áron. Vettünk innit. Én személy szerint remek ötletnek tartom ezt a visszaváltható pohár dolgot. Egy az, hogy tök jó emlék, 2, hogy ha valaki figyelmes, akkor beváltásukkal meg is kereshette a következő itala árát. Engem az se zavart, hogy a Volt fesztiválról maradt meg.

Az első koncert a Bermuda senkit nem érintett a társaságból. Osztom azt a mondatot, ami a koncerten legtöbbször elhangozott: Ha egy számukat ismered, ismered az összeset. Ezután jött az Ivan & the Parazol. Nagyon kíváncsi voltam már rájuk, milyenek élőben. Ülve, eldőlőngélve nagyon hangulatos volt. Anna pörgött, mint a búgócsiga. Egyszer csak jön, lefekszik, elalszik. Felébred: - Ezt játsszátok el légyszi még egyszer, elaludtam.Vége. Visszamentünk a sátorhoz. Én betettem egy inget a táskába, mert Magashegyi után látogatást terveztem anyuékhoz. Bíborka és együttese újra és újra elvarázsol. Az a szeretet, ami Bibi szemében látható rendkívül édes, kedves dolog. És ugye senkinek nem kell említenem azt a két csodaszép hímet, egyet mellette, egyet mögötte. Matyi és Miki mindketten fantasztikus zenészek, ahogy a másik két tag is. Az utolsó pár számra Dóri már magamra hagyott és elment ő is ruháért. Ahogy vége lett a koncertnek találkoztunk a bejáratnál. Negyedórás séta után a kempingben voltunk, de sehol senki nem volt. Én lefürödtem, ettünk és visszamentünk, mert jött a Punnany. Dettivel kiegészülve kerestünk egy szimpatikus placcot. Nagyon jó volt! Halálra tomboltam magam. Megjött Luca, KEZDŐDJÖN AZ IRIE MAFFIA!! Belfeszt óta szerelmem a zenekar. Rettenetesen vártam már a koncertet, mert végre tudtam az összes dal szövegét. Nem vártuk vég, elég fáradtkák voltunk már. Visszamentünk a hotelba, ekkor kb 3 óra lehetett.